Nudge, avagy hogyan irányítsuk az irracionalitást

A klasszikus közgazdasági modellek gyakran racionálisan gondolkodó egyénként tekintenek ránk, akik döntéseiket észszerűen, a lehetséges kimeneteleket pontosan felmérve és ismerve hozzák meg. Az emberek sokfélék, más értékeket és szokásokat hoznak magukkal, érzelmi és kognítiv képességeink különbözőek, ebből következik, hogy az emberi sokszínűséget nem lehet lemodellezni, így a közgazdaságtan megmarad a racionálisan gondolkodó vásárló modelljénél. Mondhatnak akármit a modellek, attól még az emberek sokszor irracionálisan viselkednek. Az irracionális viselkedésre példa, hogy bár tudjuk, hogy félre kéne tennünk jövedelmük bizonyos részét, mégis inkább nyaralni megyünk, tudjuk, hogy a cigaretta káros az egészségünkre mégsem szokunk le. Számtalan példát látunk az irracionális viselkedésre, elég csak saját döntéseinket megvizsgálni.

Mit tehet a közgazdaságtan és egyáltalán az egyén, hogy a viselkedést egy kevésbé irracionális síkra terelje?

Nyilván vannak olyan bürokratikus megoldások, mint a bírság, a szabályozás és a tiltás, és ezek bizonyos fokig szükségesek is, de sok kimutatás bizonyítja, hogy a hatásfok olykor alacsony.  Erre próbál választ adni Richard H. Thaler 2011-ben megjelent könyve a Nudge. A nudge egy technika, magyarul talán bökésnek, bökdösésnek fordíthatnánk, mára ott tartunk, hogy a nudgeot már a kormányzásban is használták bizonyos országok és vannak olyan multi cégek, akik a nudge eszközzel próbálják dolgozóikat jobb irányba terelni.

A nudge lényege, hogy az embereket a számukra lehető legjobb döntések meghozatalára motiváljuk, úgy, hogy a döntés szabadsága az egyénnél marad. Azaz, nem erőszakosan, akadályokat állítva kényszerítjük ki a jobbnak ítélt döntést, erre jó példa az alma és csoki esete. Ha arra akarjuk ösztökélni a fogyasztót, hogy csoki helyett almát vegyen, ne nehezítsük meg a csokoládé megvételét, érjük el, hogy ő is úgy érezze az alma a jobb alternatíva.

A nudge, amennyiben jól alkalmazzák társadalmi problémák megoldásában is a kormányok segítségére lehet. Egy jól alkalmazott nudge az öngondoskdás, a társadalmi felelősségvállalás felé irányíthatja az egyéneket, akik a közösség és saját maguk számára kifizetődő és hasznos döntéseket hoznak, úgy hogy a döntés szabadsága megmarad.

A nudge számos kutatást és könyvet eredményezett, ma már ott tartunk hogy a viselkedés közgazdaságtan bár még gyerek cipőben jár, de már elfogadott terület, a további kutatások és tesztek pedig segíthetnek megérteni hogyan működik az egyén és az egyének alkotta társadalmak.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük