CashFlow Mágnes
Mire figyeljünk emberi kapcsolatainkban? Első rész

Mire figyeljünk emberi kapcsolatainkban? Első rész

A CashFlow Mágnes élő webinárja során az emberi kapcsolatok témakörét boncolgatta Nagy Botonddal. Vajon milyen hatással van a kialakult helyzet a családi …

Egy könnyed, pénteki délutáni témával jelentkezett be Patvaros István és beszélgetőpartnere Nagy Botond . Ezúttal az emberi kapcsolat volt fókuszban az élő webinár során.
Igen aktuális témát sikerült ismét megragadni, hiszen a bezártság, a családunkkal való együttlét idejének megnövekedése mindenkiből más-más ingereket, érzelmeket vált ki.

Nagy Botond az emberi kapcsolatokban igen jártasnak mondható, hiszen nap mint nap több száz középiskolás diákkal tartja a kapcsolatot, hivatásából adódóan. Így ketten boncolgatták ezt az izgalmas, aktuális témát.

Botond és a PÉNZMÁGNES Alapítvány

Botond a PÉNZMÁGNES Alapítvány egy oszlopos tagja, már jó pár éve. Mindig is érdeklődött a pénz és az anyagi javak iránt, viszont munkájából fakadóan közvetlenül nem foglalkozott pénzügyekkel, – persze a sajátját leszámítva, mert anyagi helyzetére, biztonságára mindig rendkívül odafigyelt – ezért is csatlakozott a CashFlow Mágnes Közösséghez. Szeretett volna még inkább belelátni az élet nevű játékba a pénzügyi világ tekintetében, s ennek eszközéül közösségünket választotta. Úgy gondolja, alapvetően változott meg a viszonya a pénzhez, a pénzeszközökhöz. Ezen változások, tapasztalások során óriási személyiség fejlődésen ment keresztül. 

Munkakapcsolatok

Egy igen izgalmas, kihívásokkal teli időszak vette kezdetét március első felében, amikor az ország vállalkozásainak egy nagy része távmunka rendre váltott a munkavállalók és a vevőkör biztonsága érdekében. A munkáltatóknak egy új szerepkörbe kellett helyezkedniük annak érdekében, hogy a megváltozott munkarend ne legyen negatív hatással vállalkozásukra és annak működésére.  

Ha jól belegondolunk az iskola is egy ilyen vállalkozás, azonban nem a szó szoros értelmében…

Az oktatási intézményekben a munka nagyrészt offline zajlott korábban. Az épület gyerekzsivajtól volt hangos a szünetekben, az órák alatt az oktatók hangja töltötte meg az épületet, s a kettő között a csengő hangja zörrent fel. 

Ez a mindannyiunk számára megszokott környezet is változtatásra, változásra kényszerült és át kellett helyezni az oktatást az online térbe, ami persze óriási kihívásokat jelent mind az oktatók, mind az iskolai vezetők, mind pedig a diákok számára, hiszen ilyen még nem volt… 

“Botond, te hogyan tartod a kapcsolatot a kollégákkal? “

Botond: Szerencsére az internet, a social média és a levelezőrendszerek adta lehetőségek a kollegiális kapcsolatokra is jó hatással vannak, hiszen oktatói csoportok alakultak annak érdekében, hogy ez az időszak a lehető leggördülékenyebben teljen el. A home office eleje egy fellángolásokkal teli időszak volt, amikor emailek hada lepte el az oktatók fiókjait, s a digitális világ rejtelmeinek felfedezése jelentette a legnagyobb kihívást. Új módszerek, platformok kialakítása volt a fő cél. 

Ez az időszak mostanra lecsendesedett, hiszen a kollegák már belehelyezkedtek a digitális környezetbe és teszik a dolgukat a már jól kialakított környezetükben. 

“Mi az, ami ténylegesen változott a kollegiális kapcsolatok terén?”

Botond: Szűkült a szakmai kapcsolat, hiszen az élő szót a social média platformjai váltották fel. Úgy gondolom, ez a lecsendesedett  időszak annak köszönhető, hogy az oktatók próbálják megtalálni az egyensúlyt a képernyő előtt töltött idő, az énidő, valamint a családdal töltött idő között. 

A legnehezebb számunkra a szakmai egyeztetések napi szintű hiányának áthidalása, hiszen a tanári irodában folytatott eszmecserék fizikailag megszűntek a távmunka miatt. 

Látjuk, hogy az iskolai rendszerben is hasonló a helyzet, mint a vállalkozások nagy részénél. Mindenkinek megvan a saját feladata, viszont a globális együttműködés még gyenge lábakon áll. 

Összegzésképp a munkakapcsolatok tekintetében a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy fizikai kapcsolat hiányában nem látjuk kinek milyen a lelki állapota, hogyan tudunk neki segíteni ha igényli. Ezáltal természetesen a cég együttes erejének maximális kiaknázása is nehézkesen működik. 

Tanár-diák kapcsolat

“A már jól megszokott iskolai keretek közötti mindennapokban hogyan alakult ez a viszony?“

Botond: Amikor órára megyek, én egyesével nézem meg, hogy vannak a gyerekek. Ezek alapján tudom eldönteni, jelenleg mennyire terhelhetőek, milyen a lelki világuk, s hogy aktivizálhatom-e a gyereket az órán, vagy sem. Ez gyökeresen megváltozott.

Felmerül a kérdés, hogy mit tudunk csinálni, ha nem jelenik meg a gyerek az online órán. Botond szerint a tanulás-tanítás interakcióban a tanár nem más, mint egy kívülről érkező kulcs inger, aki a gyereket – aki egyfajta motivációval érkezik –  a tudás megszerzésére, befogadására sarkallja. Az egyenlet egyszerű: 

Kulcsinger + motiváció + jó interakció = megjelenik a gyerekben a tudás

Mi történik, ha nincs meg a kulcs inger, vagy motiváció? 

Az a tapasztalat, hogy ha megvan a motiváció, de nincs inger, akkor működik a dolog, s a diák meg fogja tudni tanulni azt, amit szeretne. 

Ha azonban a  motiváció elveszik, de a tanár jelen van, akkor nem valósul meg a tudás elsajátítása. Így hát egyértelmű, hogy a tanár feladata, hogy a még fellelhető  motivációt fenntartsa és erősítse a diákokban, hiszen csak akkor lesz sikeres a kommunikáció. 

Az emberi kapcsolatokban fellelhető kommunikációt akkor érthetjük meg igazán, ha az énállapotoknak is a mélyére nézünk. Ha a tanár vagy a szülő szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, akkor azt mondhatjuk, hogy normatív vagy gondoskodó módon kommunikálhat a gyerekkel. Amire a gyerek/diák pedig vagy egy alkalmazkodó gyerek viselkedést, vagy pedig egy lázadó gyerek viselkedést fog tanúsítani. 

Rendkívül fontos, hogy válogassuk meg kommunikációs eszközeinket, s támogassuk egymást a kialakult helyzetben. 

Mindegy milyen kapcsolat kerül szóba. Ne szülőből kommunikáljunk (lefelé), hanem támogatólag beszéljünk a partnerünkkel, helyezzük egy szintre magunkat. Hiszen ha felnőtt állapotból, tényszerűen kommunikálunk és nem a véleményünket erőltetjük rá a másikra, akkor eredményes lehet a felnőtt-felnőtt kommunikáció.  

“Mennyire felkészültek a felnőtt-felnőtt kommunikációra  a gyerekek, s mennyire az oktatók?”

A tanár-diák viszonyban a vezető szerepet az oktató játsza, aki irányt mutat a diákoknak és figyel arra, hogy akiket vezet, hogyan fogadják be az információkat, megértették-e azokat. Ezt az attitűdöt, kommunikációt – környezettől függetlenül – tudja folytatni az oktató. Ami lényeges, hogy új kérdezési technikákra, érzékelésre van szükség ahhoz, hogy ez az attitűd a továbbiakban is hatékony maradhasson.

Összegzésképp az oktatási rendszerben a legnagyobb kihívás az, hogy az oktatóknak és a szülőknek is olyan módon kell átadni az információt a gyerek számára, hogy ő pontosan értse, ki mit vár el tőle. 

Érdekes volt így látni a tanár-diák viszonyt? Kíváncsi vagy a folytatásra? Tarts velünk és olvasd el cikkünk második részét is, amelyben részletesen kitérünk a szülő-gyerek viszonyra és hogy globálisan mire érdemes figyelnünk jelen helyzetben az emberi kapcsolatainkban!

Hozzászólás

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com
%d blogger ezt szereti: