Elfogadás

Legutóbb szó volt az adakozásról. Én úgy gondolom, hogy magával a témával nem is nagyon van gond. Kétségek nélkül munkálkodik bennünk a velünk született szeretet és különben is nagyon jó ajándékot vagy bármi mást adni valakinek… – persze a jó érzés határain belül.

Most viszont gondoljuk át a másik oldalt is. 🙂 A másik oldala az egyenletnek, az érmének, botnak vagy akár hogyan is hívjuk nem más, mint az ELFOGADÁS. Mert hát az rendben van, hogy adunk, de ha nincs, aki elfogadja, akkor mi történik? Lehet ötletelni…

Most persze a legtöbben azt mondanánk, hogy én szeretek kapni meg minden. Én jó elfogadó vagyok. Sok változat előfordulhat, és van, hogy egy-egy, vagy több területén az életnek valóban képesek vagyunk elfogadni a felénk áramló bőséget, szeretetet, egészséget, stb. – elárulom, hogy nem a gondolt szavak a fontosak, hanem az érzések, amik, azok nyomán megjelennek. Viszont ha van olyan területe az életünknek, ami nem feltétlenül tükrözi azt, amit szeretnénk, akkor ott talán érdemes lehet újragondolni a dolgot. Ebben semmi rossz nincs. Az egész jelentősége csak annyi, hogy az ember felismeri, hogy hoppá, én ezt máshogyan szeretném, nézzük hogyan is érzek ezzel kapcsolatban. Most hagyok pár gondolatnyi időt, hogy elgondolkodjunk rajta, mennyire is vagyunk elfogadóak… – már ha van kedvünk hozzá.

Szóval, elfogadás.  Sokan, sokféle képpen értelmezik és gondolkodnak az elfogadásról. Maga a téma sem rövid és számtalan jobbnál jobb könyv és egyéb jelent meg ezzel kapcsolatban, már csak ezért sem mennék bele nagyon. Viszont nézzük meg röviden, hogy hogyan is kapcsolódik mindez egy alapvetően pénzügyi bloghoz?

Kezdjük azzal, hogy ha akarjuk, ha nem, ami belül, az tükröződik vissza az életünkben is. Így mi állhat a sor elején, ha nem a saját értékességünk elfogadása. Ha nem tartjuk magunkat elég értékesnek, akkor nem leszünk képesek még csak meglátni sem azokat a lehetőségeket, amit az élet nyújt nekünk – történjék az bármilyen módon. Ha képesek vagyunk elfogadni és értékelni önmagunkat, képesek leszünk másokat és az életet is elfogadni, nagyra értékelni. Ha képesek vagyunk elfogadni a jelenlegi helyzetünket, és megbarátkozni vele, akkor képesek leszünk változtatni rajta – ha szeretnénk. Az az ember, aki nagyra értékeli önmagát, bízik önmagában: mer kérdezni, mer kérni, mer elfogadni, mer boldog lenni, mer élni. Az az ember, aki hisz önmagában, alapvető értékeiben, képes elindulni az úton, képes elindítani egy nagyszerű vállalkozást vagy bármi egyéb dolgot és képes elfogadni bármilyen támogatást céljai elérésében, amit az élet nyújt. Az elfogadás eredménye a megkönnyebbülés, így közelebb kerülünk a megoldáshoz, minden válaszhoz. Ha elfogadjuk a helyzetünket, akkor tisztábban, objektívebben tudunk döntéseket hozni életünkkel, munkánkkal, vállalkozásunkkal, pénzügyeinkkel stb. kapcsolatban.

Ennek az egésznek a lényege, hogy csak olyat, csak akkor tudunk adni, ha mi magunk is rendelkezünk azzal, amiből adunk… Akkor tudunk adakozni, ha van miből, akkor tudunk szeretni, ha mi magunk is érezzük magunkban a szeretetet, akkor tudunk örömet adni másnak, ha mi is örülünk stb.

Az egyenlet alapján úgy tűnik, hogy az elfogadás épp olyan fontos, mint az adakozás. És ami a legérdekesebb, hogy mindez automatikus. Ha boldog vagyok, önkéntelenül is tovább adom (rámosolygok valakire, megdicsérek valakit/valamit stb.), ha bőségben élünk, automatikusan többet adunk vissza a világnak, hisz sokkal kiteljesedettebb életet élünk, sokkal magasabb szinten veszünk részt az élet játékában…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük